Tatán egy történelmi fesztiválon találkoztam először a technikával és tudtam, hogy meg akarom tanulni. Az első munkám egy fa dobozka volt, egy tanfolyamon. Kissé túldíszítettem, de szeretem.

Számomra az alkotás egy olyan önkifejezési forma, amely rengeteg sikerélményt nyújt, lelkileg feltölt, amolyan lélektuning! A kérdés inkább az, hogy én mit tudok adni az alkotásaimon keresztül. Én elköteleztem magam azért, hogy pozitív életérzést keltsek, a múlt értékeit a jelen otthonaiba illesszem, illetve felhívjam a figyelmet a környezetvédelemre, hisz ez mindannyiunk érdeke.

Számos technikát kipróbáltam már, de a textilszobrászat az, amelyik a kedvencem. Annyira a kedvencem, hogy úgy érzem, mindig is ezt kerestem. Élvezem az újrahasznosításban rejlő lehetőségeket. Élvezem, hogy szinte minden felhasználható hozzá. Élvezem, hogy a múltban értéket képviselő tárgyak újra hasznossá válnak, belesimulnak a mai enteriőrökbe. Élvezem, hogy hasznavehetetlennek hitt dolgok is új életre kelnek, új érték teremtődik.

A példaképem Wrábel Erzsébet, akinek a 3D-s képei mindig lenyűgöztek.